MAGYARORSZÁG BORVIDÉKEI

Míg külföldről már hosszú évtizedek óta sokan a magyar borok miatt látogatnak hazánkba, a magyarok csak mostanában kezdik felfedezni maguknak a hazai borturizmust és a minőségi nedűket " szerencsére egyre többen.

És hogy miért is felfedezésre váróan különlegesek a magyar borok? Személyes ízléstől, tájegységtől, de még pincészettől is függ, hogy ki mit szeret, de az szinte minden magyar borról elmondható, hogy aromákban gazdag, egyéni, más országok boraival össze nem hasonlítható zamattal rendelkeznek. Pedig a szőlőtermő terület nem kifejezetten nagy, összesen alig százezer hektár foglalnak el a hazai szőlőültetvények. A klimatikus viszonyokból adódóan azonban a szőlő sokáig maradhat a tőkén, és ez nagyban hozzájárul a különleges ízekhez. Az is a magyar borok javára írható, hogy a viszonylag kis területen szinte minden klasszikus borfajtához terem szőlő, legyen szó akár könnyű fehérekről, testes vörösekről, vagy mézédes aszúkról. Az északi területeken inkább a fehér, a déli részeken pedig a vörösbor jellemzőbb, kivételek persze mindenütt vannak.

Magyarországon hivatalosan 22 kisebb-nagyobb borvidék van, de szőlőfajták, területek és egyéb földrajzi megfontolások miatt érdemesebb inkább 6, egymástól tényleg különálló borrégióba összevonni ezeket. Ágy beszélhetünk balatoni, alföldi, dél-dunántúli, észak-dunántúli, észak-magyarországi és " ez utóbbin belül, de feltétlenül külön említve " tokaji borokról.

Észak-Dunántúlhoz tartozik az Etyek-Budai, az Ászári-Neszmélyi, a Pannonhalmi, a Soproni és az aprócska Móri szőlőterület. Az etyek-budai térségben a Gerecse és a Velencei hegység közötti területről elsősorban könnyű, gyümölcsös, savas fehérborok kerülnek ki, hasonlóan a Vértes felé húzódó ászári-neszmélyi és móri területhez, melyek alig száz éve még egy régiót alkottak. A Bakonytól északra fekvő pannonhalmi régió az ország egyik legrégebbi bortermő vidéke, az itteni borok fő különlegességét a tradicionális minőség adja " már az apátság alapítólevele is megemlíti a borkészítést. Az északi területeken a már említett kivételt a soproni régió jelenti: az Alpok alját és a Soproni-hegység egy részét borító szőlők jelentős része Kékfrankos, de sok a Cabernet Sauvignon, valamint a Zweigelt is, tehát errefelé túlnyomórészt zamatos vörösborokat kóstolhat a borbarát.

Az Alföldi régiót eredetileg a futóhomok megkötése miatt telepítették be szőlőkkel, de ha már így alakult, borászattal is elkezdtek foglalkozni. Ez az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke, és itt a legmagasabb a napsütéses órák száma is. A három nagy terület a Csongrádi, a Kunsági és a Hajós-Bajai " közös jellemzőjük, hogy a relatív szárazság és a talaj minősége miatt elsősorban úgynevezett homoki, vagyis hétköznapokra való, asztali borok készülnek errefelé.

A balatoni régióhoz tartozó Badacsonyban már jó kétezer évvel ezelőtt is folyt szőlőtermesztés. A Balatonnak köszönhetően magas páratartalom mellett napsütötte, védett hegyoldalakon terem errefelé a sokféle fehér csemegeszőlő, melyekből jellemzően magas alkoholtartalmú, testek borok készülnek. A vidék leghíresebb bora a Badacsonyi Szürkebarát. Keletebbre már a Csopaki-Füredi borvidék lejtői kezdődnek. A klimatikus viszonyok hasonlóak a badacsonyihoz, de a borok szempontjából két különböző szekcióval találkozhatunk. A csopaki részen a finom rizlingek az uralkodóak, míg a füredi tájon, a Tihanyi-félszigeten inkább tüzes vörösekkel lehet találkozni. A tótól kicsit északabbra is érdemes elkalandozni, a Balaton-felvidéki régióban várja a borkedvelőket a híres Cserszegi Fűszeres is. Ezekkel a területekkel szemben, a Balaton lankásabb oldalán készülnek a boglári borok: a déli part mentén hosszan elnyúló szőlőültetvények egyaránt kiváló fehér és vörösborokat adnak " a felhozatal minden évben végigkóstolható augusztus 20. környékén, a 2-3 napos Boglári Szüreti Fesztiválon. Igazán különlegesek a látványnak is gyönyörű Somlóhegy borai; a Kisalföld határán fekvő vulkanikus haranghegyen terem az a szőlő, amiből a híres "Nászéjszakák Bora", vagy ahogy a köznyelv hívja, a "fiúcsináló bor", azaz a Somlói Juhfark készül.

Észak-Magyarországon a Bükkalján, a Mátraalján és Egerben vannak nagyobb szőlőtermő vidékek. A Mátra lábánál, Domoszló és Hatvan között kellemes szélvédett területen érhet a fehér és piros szőlő, de hasonló viszonyok között terem a Bükkalján is a szőlő. A bükkaljai ültetvények az egri borvidék folytatásának számíthatnak, ám az itteni borok még nem annyira különlegesek, mint az egriek. Az eredetvédett, háromféle bor házasításával készülő Egri Bikavér világszerte ismert magyar vörösbor, hungarikumként visz belőle haza minden külföldi legalább egy palackkal, de a fehér Debrői Hárslevelű és persze az Egri Leányka is közkedvelt. Tulajdonképpen az észak-magyarországi területhez tartozhatna, de önálló említést érdemel Tokaj és Tokaj-hegyalja, ahol közel hatezer hektárt foglalnak el a szőlőtőkék. A legismertebb ezen a vidéken természetesen a késői szüretből származó, napsütötte édes ízű aszú, de kedveltségben a furmintok, a hárslevelűek és a muskotályos borok sem maradnak le sokkal mögötte.

Dél-Dunántúlon a Tolnai-Baranyai dombság, valamint a Mecsek és a Villányi-hegység vonulatai biztosítanak kedvező feltételek a szőlőtermesztéshez. Az előbbi részen terül el a szekszárdi, illetve a tőle nemrégiben különvált tolnai borvidék. Mindkét régió nevéhez köthető többek közt a jófajta Kadarka, az igazi érdekesség azonban mégis a Szekszárdi Bikavér " az egri borvidéken kívül csak itt lehet a Bikavér nevet használni a speciális vörös cuvée-re. A Pécs-Mecsekaljáról származó borokat főleg azoknak érdemes megkóstolniuk, akik az édesebb, félszáraz nedűket kedvelik. Igaz, hogy ezek is remek borok, de Villány közelsége miatt elég kevés figyelmet kapnak, mivel a legdélebbi, szubmediterrán éghajlatú ültetvények szőlőiből az ismert pincészetekben évre-évre páratlan borremekek születnek. Errefelé túlnyomórészt meleg idő, rengeteg a napsütés és a talaj is kiváló, nem véletlen hát, hogy a villányi borok presztízse a tokajiakkal vetekszik. Aki igazán jó vörösborra vágyik, az nem teheti meg, hogy kihagyja Villányt " ide főleg október elején érdemes a bornapokra ellátogatni.