KÖZÉP-DUNÁNTÁL

Három megye: Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém alkotja a régiót, melynek központja maga a királyok városa. Székesfehérvárt Géza fejedelem alapította, majd István király emelte városi rangra és tette meg világi központjául. 43 királyt koronáztak meg és 15 királyt temettek el a városban, sírjaikat a város szívében a romkert őrzi. Székesfehérvár nevezetességei közé tartozik a Püspöki palota és előtte az Országalma (amely kedvelt találkozóhely), a Püspöki székesegyház és a gótikus Szent Anna kápolna, a Fekete Sas Patikamúzeum és a Virágóra, amely nem csak a pontos időt, hanem az aktuális napot is mutatja " a kertészek minden reggel kirakják kőrózsából a napi dátumot. A régi piac helyén ma már új üzletközpont terpeszkedik, de a kofák taligáikkal örökre a városképhez tartoznak. Az egyik utcában megtalálható Kati néni bronzszobra " ő az a kofa, akinek arca nem csak a mosolytól ragyog, hanem a sok simogatástól is. Viszonylag új alkotás a városban az órajáték: kétóránként a város harangjainak zúgása közepette királyi alakok vonulnak fel az óra számlapja előtt.

A térség másik meghatározó városa Veszprém, amely gyakran állt kimondatlan versengésben Székesfehérvárral. A veszprémi vár egyike a legrégebbi kővárainknak, és történelmi szerepe is jelentős. I. István itt győzte le Koppány seregeit, és a városnak fontos szerep jutott a kereszténység elterjedésében is. Látnivalókban Veszprémben sincs hiány: a belváros minden utcája tartogat meglepetéseket, érdemes felkeresni a Szent Mihály-székesegyházat, István király és felesége, Gizella szobrát, az érseki palotát, valamint a Tűztornyot. A várból lenyűgöző a város panorámája, de jó tudni, hogy a gyerekek a városi séták helyett a növény- és vadasparkért lelkesednek inkább.

A közép-dunántúli régió nevezetességei közé tartozik a Komáromi erődrendszer, amelynek leglátványosabb része a Csillagerőd, a tatai vár, az öregtó és a Kálvária-domb, a táci Gorsium, a csókakői vár, a zirci arborétum, valamint Pápa történelmi belvárosa. A térségben több kastély is látogatható, többek között a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, a soponyai Zichy-kastély, a csákvári Esterházy-kastély, a dégi Festetics-kastély és a pápai Esterházy-kastély. A hagyományos értelemben nem kastély és nem is vár a székesfehérvári Bory-vár, de Bory Jenő kitartó munkájának eredményét, az építészmérnökből lett szobrászművész életművét kár volna kihagyni. A közép-dunántúli térségben a formatervezés apróbb méretekben is jelentős: itt készülnek a világhírű herendi porcelánok, a pápai kékfestő kelmék, valamint az ajkai kristályok is.

A Velencei-tó Magyarország második legnagyobb természetes tava. Felületének harmadát nád borítja, amely nemcsak munkát ad az itt élő embereknek, de otthont is nyújt védett vízimadarainknak. A tó partján minden településnek megvan a maga története, de amíg a déli oldal sík, az északi hegyes-dombos, az észak-nyugati részen pedig a nádas az úr. A déli parton Velence, Agárd és Gárdony a strandjairól és büféiről híres, míg az északi oldalon Pákozd és Sukoró az 1848-as szabadságharcban szerzett hírnevet. Pákozdon két emlékmű őrzi a csata emlékét: az egyik a faluban, a másik a csata színhelyén, a Mészek-hegyen. Szintén a hegyen található a Pákozd-Sukorói Arborétum, amelynek kilátójából látható az egész Velencei-tó (sőt, tiszta időben egészen Székesfehérvárig el lehet látni), de a községből tanösvény is indul a környékbeli dombokhoz, amelyek az ingókövekről híres. Sukoró nevezetességei közé tartozik még a református templom is, amelyben a híres csata előtti haditanács színhelye volt.

A Duna partján fekvő Dunaújváros igen egyedi ötlettel küzdötte be magát a turistáknak szánt programfüzetekbe, a város remekül megtalálta, hogy miben lehet egyedi. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig jelentős magyar építészek dolgoztak a dunaújvárosi, gyakran nem túl szép épületeken. Az olykor átoknak tűnő adottságot az elmúlt években a város saját javára fordította: létrehoztak egy 35 állomásból álló tanutat, amely az első szocreál, a modern és a második szocreál korszak jellemző stílusjegyeit mutatja be, és átfogó képet ad a szocialista-realista építészet sajátosságairól.